Annyit éltünk fájdalomban, kicsiségben, gyengeségben, hiányban, kiszolgáltatottságban, hogy megtanultunk együtt létezni vele. Kifejlesztettük azt a képességünket, hogy kéjérzetünket a feszültségből, hiányból táplálkozó, stresszből fakadó rövid megszabadulásunkból nyerjük. A „nagy orgazmus” hajszolásának áldozataivá lettünk. De feltettük már a kérdést, hogy milyen egy igazán mélyen átélt orgazmus, illetve hogy mi a valódi orgazmus titka?
A nagy orgazmus által megélt szexuális élvezetünk arra a pár másodpercre épül, amikor az elélvezésben megtapasztalhatjuk azt az űrt, pillanatnyi légüres teret, amikor elenged minket a kényszer, az a frusztráló nyomás, amely önmagunk belsejéből fakad, és ha örökre nem is, de legalább lélegzetvételnyi időre kiiktattuk az érzékelésünkből. Ezekben a pillanatokban azt hazudhatjuk magunknak, hogy most könnyedek és szabadok vagyunk, mi irányítunk, hisz megszabadultunk az örökös nyomástól, függetlenné tettük magunkat tőle.
Valójában viszont egy dolognak lehetünk az ura: szexuális ürességünknek, a semminek, a kiürültségünknek. Majd ezt a kietlenséget feltölthetjük valamivel, ami valaminek tűnik. Beleszőhetjük a látszatéletre épülő sóvárgás különféle díszeit. Szexuális játszmáinkat, dominanciaharcainkat, érzelmi függőségeinket, sóvárgásunkat, bizonyítási kényszereinket, elfojtott és eltitkolt árnyékainkat, és a tér hihetetlenül gyorsan teltté is válik. Színessé, kápráztatóvá, még akkor is, ha szenvedünk benne, ha csak pillanatnyi biztonságot találunk, hamis életérzéseket.
Aztán megszületik egy napon egy váratlan pillanat, egy érintés a valóságból. Valahogy beszűrődik egy résen, amikor elfeledkeztünk a teljes kontrollról, mert azt hittük, minden már megy magától, mi vagyunk látszatszexualitásunk urai. Egy szeretettel teli pillantás, egy ismeretlenségérzetet keltő ölelés, amiben ijesztő módon kitágul a szívünk. Egy váratlan helyzet, amivel nem tudunk mit kezdeni, mert nincs benne feszültség és mindent elsöprő izgalom. És a nagy orgazmus nem akar bekövetkezni sehogy sem. Állunk az ismeretlenségben csupaszon, pőrén, sebezhetően.
A valódi teltséget és gyönyört már nem ismeri fel kondicionált korlátozottságunk. Nem látjuk és nem érzékeljük hazugságaink mögött. Csak a hiányaink hiányát. És ez a megfoghatatlan, ismerősen ismeretlen, elfeledett biztonságérzet fenyegető. Nem tudunk különbséget tenni az üresség feszítése és a kitöltöttség gyönyöre között. Hisz amit tapasztalunk, csak a régi nézőpontjaink és tapasztalataink szerint értelmezhető. Nincs érzékszervünk és felfogóképességünk arra, hogy jól értelmezze testünk a gyönyörérzetet, a valódi orgazmust, a gyönyör szabadságát.
Testünk olyan, mint egy hangszer. Húrjai csak akkor szólalnak meg, ha azok mérték által feszülnek. A stressz túlfeszítettségéből táplálkozó test üressé, érzéketlenné válik, nem képes a gyönyör érzékelésére, csak ha a rendszert túlstimuláljuk, a normálishoz képest egyre több ingert adva számára. A készenléti ösztön által irányított test nem képes a valódi orgazmus megtapasztalására, befogadására és hosszantartó fenntartására, csak arra, hogy a hirtelen túlárasztó feszültségtől megszabaduljon.
Amit nagy orgazmus érzeteként fogunk fel, az sokszor egyszerű feszültséglevezetésből keletkező kéjérzet. Az evolúciós fejlődés által kialakult fajfenntartó program. A valódi orgazmus viszont a „lehetőség” orgazmusa, mely a jelenlét választásából és szabadságából táplálkozik. A mechanikus és ezáltal némiképp korlátozott programon túlmutató tapasztalási állapot, melyben a gyönyör hatására a fizikai testünket átható és fenntartó elektromagnetikus energetikai mezőnk rezgésszáma folyamatosan emelkedik, tudatosságunk tágul, érzékelésünk kapacitása megnő, érzékenységünk fokozódik. Szöveteink fellazulnak, a teljes testünk vibrál, lüktet, áramlik, élővé és felébredetté válik.
A valódi orgazmus nem a készenlét és feszült figyelem ébersége, hanem azt meghaladva egy mélyről megszülető biztonságállapot átélése. A kíváncsiság sebezhetősége, a gyönyör teltsége és bizonyossága. Maga a megtestesült nyitottság, befogadás, a valódi átérzés képessége bennünk.
És ezekhez az állapotokhoz való hozzáférés mindenki számára adott. Az idegrendszer fejlesztése által elérhető, tanulható, fejleszthető. Ezek az orgazmikus állapotok az emberi élet alapjai, az emberiség eredendő joga.
Rajtad múlik, hogy élsz-e az emberi faj számára biztosított lehetőséggel vagy sem. A te kezedben a döntés, hogy milyen orgazmusismeretet adsz át a gyermekednek, és az elkövetkező generációknak. Mersz-e tudatosan igent mondani szexualitásod fennsíkjaira, és kilépni az állati árnyékműködésed megszokott, észrevétlen és elavult világából és a nagy szexuális orgazmus öntudatlan vágyán túl választani egy valóban és kapacitásában meghaladó teljes testben kiterjedt erotikus állapotot?
Ha nyitott vagy arra, hogy az általad tapasztalt vagy vágyott nagy orgazmus érzésén túl megtapasztald az orgazmikus jelenlét különféle minőségeit és a gyönyörállapotok sokféleségét, javaslom az orgazmuskészségedet fejlesztő Szexuális Gyönyör Program elnevezésű online tanfolyamomat, illetve ha az orgazmus témájában szeretnél bővebb információt szerezni, megalapozni a tudásod, akkor The Art of Orgasm című elmélet- és gyakorlatfókuszú könyvemet.
The site uses cookies to improve the user experience. Details in the Privacy Policy.