Érintetlen Izgalomban

Imádok belemerülni az érintetlenség teltségébe. Lehet két-három hét is, amikor hagyom, hogy az élet, mint egy hatalmas hadsereg testem tágas mezején gyülekezzen. Csak kívülről figyelem, ahogy ez az érintetlen belső, tarka, virágos mező átadja magát a harcosvad férfiak megérkezésének. Lábaik üteme belülről kezd dübörögni az élet ritmusára. Testem látszólagos érintetlensége passzivitást és meghódítottságot feltételez, mint amikor a szerelmes nő visszahúzódik hálószobájába, hogy elkezdhesse a világ sorsát eldöntő rítusát a férfival, és a halál szemébe nézve, vággyal telve egyesüljön.

Testem széles, tágas völgyként telik meg a harci dobok hangjával, egyesítve és beölelve szívük minden dobbanását, erejük egysége eltölti testrészeim síkságait, dűnéit. Lábuk érintése benső földem tapintása, csatakiáltásuk feltörő izgalmam édes nyögései. Szüzességem, érintetlen forrásaim, égigérő tarka legelőim vérért és harcért kiáltanak.

Szeretem ezt a végtelen határokat kitöltő hadiállapotot a testemben. Amikor nincs gondolat, nincs bizonytalanság, kételkedés, csak a test teltsége, a vágy intenzitása. Bujaságom érintetlen, eredeti, elementáris, mindent eldöntő. Legyőzhetetlen vagyok, mert földjeim gazdagok, termők, amiért érdemes harcolni, érdemes szeretni.

Harcosaimat én táplálom, szívüket én gyújtom lángra. Csontjaim kövek, húsom dúsan adakozó föld. Szerelmük egyértemű, hisz telt kebleim hullámai, földem ívei ellentmondást nem tűrőek. Szüzességem elkötelezett, ártatlanságom, tisztaságom súlya táltos szíveket szül. Ők mindenkori szeretőim – testem minden gazdagsága az övék hűségük ajándékául, hogy visszatérjenek hozzám, és erővel termékenyítsék meg és tegyék gazdaggá sejtjeimet napról napra.