Az orgazmus jelenségét a szexuális tabuk és titkok világában félreértések és tévhitek övezik. A szex az elélvezés, kielégülés, elmenés, elsülés, tehát a csúcs elérésének eszköze lett, melyben elfelejtettük az együttlét valódi szándékát. Az orgazmus céllá vált, annak elérése teljesítendő feladattá, gyönyörünk üres bizonyítékává. Ha nincs orgazmus, akkor nincs a szexnek értéke, így a kapcsolatnak sem. Bajban vagyunk.

A szexuálterápiák sorra kínálják a lehetőséget az orgazmuszavarok megszüntetésére, és sugallják azt is, hogy ezt a problémát kezelnünk kell, meg kell oldanunk, fel kell dolgoznunk, hisz az elvárt „beteljesülés” egy szexuálisan érett lény alapvető természete. „Élvezni” kötelező, hisz ez az alapvető működésünk, anélkül segítségre és gyógyításra szoruló emberek vagyunk.

Vajon mi történne, ha megállnánk egy pillanatra, és kiszakítva magunkat a szexnegatív megközelítésekből, amit sokszor pont a megoldást kínáló rendelők sugallnak felénk, egy radikális nézőpontváltást tennénk, és arra keresnénk a választ a csúcsorgazmus hajszolása helyett, hogy hol nem fordultunk a gyönyörünk szabadsága felé nagyobb figyelemmel, megengedéssel, kellő türelemmel, az elvárásaink elhagyásával, határaink betartásával? Hol vesztettük el az arra való képességünket, hogy a feszültséglevezetés eredményeként és bizonyítékául szolgáló csúcsok törvényszerű kierőltetésének fejből meghozott vágya helyett teret engednénk az orgazmikusság sokszínűségének?

Ez az előadás abban ad iránymutatást, hogy rávilágítson az orgazmushoz kapcsolódó zavarok és problémák azon okaira, melyek a szexuális gyönyörhöz kapcsolódó félreértésekből fakadnak – limitálva az ahhoz kapcsolódó befogadási és érzékelési képességünket -, valamint arra is keressük a választ, hogy az orgazmusra irányuló elvárások helyett hogyan és milyen eszközökkel tudjuk – a vágy mentén felfedezve a testünket – növelni az orgazmuskészségünket játékosan, önfeledten, szabadon.